Nem jott el aznap este. Vegeztem 10-kor es o mar ekkor reg lelepett. Hazament. Faradt volt. Aludt. Ennyire volt fontos neki. Akkor este hazajottem es kiontottem a szivem a lakotarsamnak. Megigertetve vele, hogy senkinek nem mondja el. Elmondtam neki, hogy mi a helyzet erre o: miert pont Fernando? Kuldtem/kuldtunk neki egy sms-t: mikor vegeztel? O erre: bocs, csak most keltem fel. Megbeszeltuk a penteket. De ugy adodott, hogy tegnap elmentunk roplabda utan iszogatni a tobbiekkel. O is odakeveredett. Egybol kezdte magyarazni az estet de ekkor mar tudtam, hogy igazan nem is olyan fontos neki.........A lenyeg , hogy tok jot beszelgettunk. Iszogattunk. Elhataroztam, hogy talan ez a legjobb alkalom elmondani ,mit is erzek. Ehes volt. Elmentunk ketten kajat venni. Onnan meg haza. Mind a ketten kicsit reszegek voltunk. Elmondta, hogy most vegre le akarja zarni a baratjaval a dolgot es ki is cserelte a telefonszamat, hogy ne hivogassa. Mondta, hogy masok ugy tudjak, hogy mas miatt cserelte le a szamat. Nekem mondta csak el.
Nem tudtam neki elmondani. Nem vitt ra a lelek. Hihetetlen sok pillanat lett volna ra. Afffenebe, ha reszegen nem mondtam el, hogy fogom jozanul? Gondoltam a hazauton. Kuldtem neki egy sms-t: Holnap beszelni akarok veled! Innentol kezdve nincs visszaut. Tudtam, hogy valahogy ra kell eroszakoljam magam. Reggel jott a valasz sms: Mirol? Mondtam, hogy egy buta dologrol. Talalkozzunk delutan mielott megyek meloba. O erre: Mikor dolgozol? Akarok menni teniszezni 6 korul. Amikor nem dolgozol, akarsz jonni? En: Asszem 6-tol dolgozom. Szeretek teniszezni. Jo voltam benne.....15 evvel ezelott. Erre o: kesobb hivlak.
Itt tartok. Este alig tudtam aludni pedig masnapos voltam. Egy csomoszor felebredtem. A mai napon is ugy szet vagyok csuszva. Delutan.
